Megkértem Juditot, hogy pár mondatban írja le, hogy hogyan érezte magát a nagy napon, mire ez a kis nyúfarknyi válasz érkezett Tőle Nektek:
Hogy éreztem magam?!
Nagyon jól :-) Gyönyörű időt fogtunk ki, és ahhoz képest, hogy belül kész idegbaj voltam, állítólag semmi sem látszódott rajtam :-) Sosem voltam még ilyen helyzetben, de nagyon érdekes volt. Főleg, hogy én sem vagyok egy szereplős, középpontban lévő ember, végig mosolyogtam a napot, és fura módon valahogy minden a kezünkre játszott. Azt tudtuk, hogy jönnek majd a "baltás fiúk" (Dani tűzoltó kollégái), hogy amikor kijövünk a polgáriról tartsák felettünk a baltát. De hogy jön még 2 tűzoltó autó is, hogy szinkronban szirénázzanak, az meglepés volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint valami filmben, ahol mindenki nekünk örül, tapsol, a sziréna üvölt, tartják a baltát a fiúk....Pedig nem mentettünk életet :-) Tényleg volt egy emelkedett hangulata, és állítólag nemcsak nekem, aki egyébként is a középpontban volt. Az egyházi szertartás is elég rendhagyóra sikeredett, köszönhetően a papunknak, aki kiugrott előlünk, és elkezdte beszéltetni a násznépet :-) Tudtuk, hogy laza, de azért meglepett minket is.
Az esti bulin már a farmer-pulcsi kombinációban voltunk, ami jelentősen oldotta a napi feszültséget, és a rengeteg mécses és fényfüzér miatt nagyon hangulatos lett a hely is. Megmondom őszintén, nagyon féltem az egész naptól, hogy fogjuk viselni a szereplést, minden rendben lesz-e, és még aznap délben is azon filóztam otthon - várva a kocsit, hogy induljunk a polgárira - hogy ez az egész biztos nem igaz, és valami biztos közbe fog jönni, ami megakadályozza majd az egész szertartást. (Egyébként útban a polgárira Dani torkát megcsípte egy méhecske, de szerencsére nem allergiás rá :-))
A másik érdekes dolog, hogy azt hittem biztos sírni fogok, amikor le kell vegyem a ruhát, mert nagyon örültem, hogy sikerült olyat választani, ami hozzám közel áll. De őszintén szólva alig vártam :-) A családi ebéden - amikor próbáltam úgy felállni az asztaltól, hogy sehova ne akadjak be - tetőzött ez a gondolat, és szerencsére este 19-kor már farmerben virítottam :-) A hajbavalót nem szedtük ki, hogy legyen valami esküvős is rajtam, és egészen hajnal 5ig a hajamban is volt. A fodrász csaj mondta is, hogy jó erős a csatja :-)
A csokor pedig azóta is az asztalon van, mivel nemrég költöztünk, és az esküvő miatt bútorokkal még hadilábon állunk, így keresem még a helyét. De az biztos, hogy szem előtt lesz, mert mindenre emlékeztet, és már most is, pár hét elteltével nagyon jó érzéssel tölt el :-) Nagyon szeretem, hogy olyan, amilyen, hogy nem hervad el, hogy más, mint a többi, hogy csipke, gyöngy, és mégis csokor....Nagyon sokan megcsodálták, mert nem nagyon találkoztak ilyennel még :-) Egy kislány pedig arra várt, mikor dobom el, de csalódást kellett neki okozzak, mert eszem ágában sem volt :-) Úgyhogy maximálisan meg vagyok/voltam elégedve + a hajbavalót is biztos, hogy használni fogom még.
Kicsit megeredt a nyelvem, úgyhogy befejezem. Még egyszer köszönök szépen mindent!
Szép napot!
Mi is köszönjük, hogy így megeredt a nyelved!
Puszillak: Katica
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése