2014. január 20., hétfő

21. Esküvő Kiálítás és Vásár

Elmesélem a kiállítást a saját szemszögemből..

Látogatóként érkeztünk a párommal a kiállításra, és azt hiszem mondhatjuk azt, hogy elvárások nélkül mentünk ki.
Hallottunk ugyan rémhíreket, hogy rettenetes a tömeg, és nagyon nyomulni fognak a szolgáltatók, ami nem csak férfi vélemény volt, hanem női is, ennek ellenére azt mondhatom, ha az ember kicsit furfangos, akkor háríthatja ezeket az akadályokat, és nézelődhet nyugodtan. Mi például minden erőteljesebb nyomulásra (-"Van már fotós?", -"Van már DJ?", -"Van már helyszín?"..stb.) nagy mosollyal mondtuk, igen, az már van. Vagy a -"Mikor lesz a Nagy Nap?" kérdést ügyesen hárítottuk azzal, hogy még nincs kitűzve. 

..jelezném mindez azért történt így, mert még nem járunk jegyben, és törekedtünk a magyarázkodás nélküli legrövidebb válaszra :D


Na de viccet félretéve. Jómagam egyedi elképzeléssel állnék pl. a ruhaválasztás elé, de semmi olyannal nem találkoztam, amit szívesen próbáltam volna fel. Minden ruha ugyanolyan színárnyalatokban készül, nagyon minimális amplitúdót engedve. Én ennél kicsit elrugaszkodottabb vagyok, és ezzel nem azt mondom, hogy hupililában kell férjhez menni, de nekem kicsit uncsi volt a sok "éppen nem fehér, már majdnem ekrü" árnyalat. Fő díszítő motívumként pedig rajta az ezüstösen csillogó bross, vagy kicsit nagyobb rátét. 
Nem varázsolódtam el..

És azt hiszem, ugyanez volt elmondható a férfi részlegre is..

Cipőkben ami felkeltette az érdeklődésemet az Ace Shoes volt. Itt többféle cipőfazon közül lehet választani, és igény szerint bármilyen színűr festik az ember lányának cipőjét, hogy passzoljon a ruhájához. Szerintem ez nagyon eredeti szolgáltatás.


Meghívóban, ami tetszett az a Wedding Cards. Ők tényleg hisznek abban, amit írnak is magukról:
"Hiszünk az egyedi megvalósításban, hogy az élet nagy pillanatai felejthetetlenek legyenek."


Dekorációban akiket nagyon szerettünk, és azt hiszem a mi szemünkben kiemelkedtek a kiállítók közül a
BOhémNász - különleges esküvői dekor. Ők nem orchideákkal díszítettek! Volt ott minden ami a vintage és a bohém hangulatba belefér!

Ami nekem tetszett a napban az Lakatos Márk előadása volt.  Kedves őszinteséggel beszélt az esküvőket körülvevő világról, hogy miként érdemes felépíteni szervezésben a nagy napot, hogyan kell döntéseket hozni, miket kell szem előtt tartani.
A párom nagyra nyílt szemekkel hallgatta, és kedvesen odasúgta nekem a végén :
-" Ez a Márk nem is olyan gáz, csupa olyan dolgot mondott, amiket már Te is mondtál nekem otthon, szóval biztos van benne valami. Azt hittem, minden stylist nagyon furcsa..:D.."

És még tapsolt is a végén! Imádom! 

Személyeskedésnek a végére annyit, hogy a Facebook játék nyereményét én sorsoltam ki, a nyertes pedig meglepő módon egy férfi lett, Rácz Mihály, aki remélem azóta elérte a játék szervezőit, és átvehette nyereményét! :)

A vásárról kiérve a párom megjegyezte, hogy -"Azért az annyira nem is volt szörnyű, sokkal rosszabbra számítottam. De tényleg! Jól éreztem magam!"
Szerintem ez lehet példamutató a férfitársak számára, szóval csajok, ha valaki nem tudja elrángatni a párját egy ilyen vásárra, olvastassa el ezt az utolsó mondatot vele! ;)


U.I.: Hazaérve nagy csalódottságomba (mert szerettem volna ruhát próbálni) összeállítottam a saját ruhámat, hogy milyet szeretnék, de az majd egy másik cikk lesz, és csak akkor, amikor eljön az ideje ;)


Fotók:
Marian Szeidl Photography
21. Esküvű Kiállítás és Vásár




2014. január 17., péntek

Reni és Balázs

Azt hiszem a tavalyi év legtesthezállóbb feladatával találkoztam, mikor Reni megkeresett engem.


Bennünket a salsa hozott össze, de nem is közvetlen, hanem közvetve, na meg persze a facebook. Valaki szakembert keresett egy esküvői ruhához, és engem ajánlottak, ő pedig ezt látva megkeresett.


Nagyjából felvázolta, mik az elképzelések. Megmutatta a helyszínt a Villa Fiore-t, ami szerintem egy álom, minden menyasszony esküvői helyszín álma. Lelkesen minden részletbe beavatott, majd szabad kezet adott.

Megvallom azt szeretem a legjobban..

Megkért a ruhája elkészítésén kívül még jó pár apróságra, ami teljessé tette a Nagy Napot. A csipkeruháján kívül még csipke bolerót is csináltunk, csipke kesztyűt is, valamint egy csodás övet a derekára. 


Találkoztunk sokat-sokat, időbe telt kiválasztani a tökéletes anyagokat, és időbe telt a ruhát is elkészíteni. Voltak olyan kiegészítő anyagok, amik vidékről kerültek fel bonyodalmas úton, több kézen keresztül, de végül minden meglett.


Ilyenkor, mikor ilyen szívemhez közel álló alkotásomtól kell megváljak egyrészt nagy örömmel teszem, másrészről mindig ott van bennem a félsz, hogy sosem látom viszont. 
Nem minden menyasszonnyal alakul ki ennyire baráti légkör, és ennyire felhőtlen összedolgozás, viszont itt erről volt szó. 

Itt egy cseppet sem féltem attól, hogy nem jutnak hozzám vissza a képek! 


Azt hiszem a hab a tortán az volt, mikor Reni megkérdezte tőlem, hogy ismerem-e a Fénylabor - szeretet képek-et. Nekem leesett az állam. Ismertem őket, bár akkor még nem személyesen, akkor csak a munkáikat, mára már velük is baráti a viszony, és azt hiszem, nem is kerülhetett volna Reni és Balázs jobb kezekbe! 


A fotók csodásak lettek, imádom őket! :) Köszönöm Írisznek és Zolinak, hogy megint kihozták a maximumot!




Reni, Balázs,  Sok Boldogságot Nektek

Puszi: Katica :)





További cikkek és még több gyönyörű fotó 


és itt: eskuvovintage.hu








2014. január 16., csütörtök

Juccmucc csokra, és beszámolója a Nagy Napról :)






Megkértem Juditot, hogy pár mondatban írja le, hogy hogyan érezte magát a nagy napon, mire ez a kis nyúfarknyi válasz érkezett Tőle Nektek:

Hogy éreztem magam?!


Nagyon jól :-) Gyönyörű időt fogtunk ki, és ahhoz képest, hogy belül kész idegbaj voltam, állítólag semmi sem látszódott rajtam :-) Sosem voltam még ilyen helyzetben, de nagyon érdekes volt. Főleg, hogy én sem vagyok egy szereplős, középpontban lévő ember, végig mosolyogtam a napot, és fura módon valahogy minden a kezünkre játszott. Azt tudtuk, hogy jönnek majd a "baltás fiúk" (Dani tűzoltó kollégái), hogy amikor kijövünk a polgáriról tartsák felettünk a baltát. De hogy jön még 2 tűzoltó autó is, hogy szinkronban szirénázzanak, az meglepés volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint valami filmben, ahol mindenki nekünk örül, tapsol, a sziréna üvölt, tartják a baltát a fiúk....Pedig nem mentettünk életet :-) Tényleg volt egy emelkedett hangulata, és állítólag nemcsak nekem, aki egyébként is a középpontban volt. Az egyházi szertartás is elég rendhagyóra sikeredett, köszönhetően a papunknak, aki kiugrott előlünk, és elkezdte beszéltetni a násznépet :-) Tudtuk, hogy laza, de azért meglepett minket is.


Az esti bulin már a farmer-pulcsi kombinációban voltunk, ami jelentősen oldotta a napi feszültséget, és a rengeteg mécses és fényfüzér miatt nagyon hangulatos lett a hely is. Megmondom őszintén, nagyon féltem az egész naptól, hogy fogjuk viselni a szereplést, minden rendben lesz-e, és még aznap délben is azon filóztam otthon - várva a kocsit, hogy induljunk a polgárira - hogy ez az egész biztos nem igaz, és valami biztos közbe fog jönni, ami megakadályozza majd az egész szertartást. (Egyébként útban a polgárira Dani torkát megcsípte egy méhecske, de szerencsére nem allergiás rá :-))

A másik érdekes dolog, hogy azt hittem biztos sírni fogok, amikor le kell vegyem a ruhát, mert nagyon örültem, hogy sikerült olyat választani, ami hozzám közel áll. De őszintén szólva alig vártam :-) A családi ebéden - amikor próbáltam úgy felállni az asztaltól, hogy sehova ne akadjak be - tetőzött ez a gondolat, és szerencsére este 19-kor már farmerben virítottam :-) A hajbavalót nem szedtük ki, hogy legyen valami esküvős is rajtam, és egészen hajnal 5ig a hajamban is volt. A fodrász csaj mondta is, hogy jó erős a csatja :-)
A csokor pedig azóta is az asztalon van, mivel nemrég költöztünk, és az esküvő miatt bútorokkal még hadilábon állunk, így keresem még a helyét. De az biztos, hogy szem előtt lesz, mert mindenre emlékeztet, és már most is, pár hét elteltével nagyon jó érzéssel tölt el :-) Nagyon szeretem, hogy olyan, amilyen, hogy nem hervad el, hogy más, mint a többi, hogy csipke, gyöngy, és mégis csokor....Nagyon sokan megcsodálták, mert nem nagyon találkoztak ilyennel még :-) Egy kislány pedig arra várt, mikor dobom el, de csalódást kellett neki okozzak, mert eszem ágában sem volt :-) Úgyhogy maximálisan meg vagyok/voltam elégedve + a hajbavalót is biztos, hogy használni fogom még.



Kicsit megeredt a nyelvem, úgyhogy befejezem. Még egyszer köszönök szépen mindent!
Szép napot!




Mi is köszönjük, hogy így megeredt a nyelved!




Puszillak: Katica

2014. január 15., szerda

Bogi és Balázs esküvője, az utolsó ruhám 2013-ban

A történet ott kezdődött, mikor Bogi lelkesen mutatta meg gyűrűjét egy szilveszteri szakosztályos bulin, és mesélte lelkesen nekünk csajoknak a nagy pillanatot, mikor Balázs megkérte a kezét. Persze mindannyian olvadoztunk :)
Aztán talán eltelt egy fél év is, mikor Bogi megkeresett, hogy szeretné, ha megtervezném és elkészíteném azt a bizonyos hófehér ruháját. Örömmel álltam a feladat elé, ami izgalmas feladatnak bizonyult. Nagy munka volt, de közös. Végig a menyasszonnyal együtt működve haladtunk lépésről lépésre, jártuk a méteráru üzleteket anyag után kutatva, a kiegészítő alapanyagokat, gyöngyöket is együtt választottuk ki. Szabad kezet kaptam a tervezésben, megvolt az irány, de onnantól minden rám volt bízva. Szerettem csinálni, mindig is szerettem, ha ennyire rám bízták a lányok a ruháikat, hiszen azért hozzám jönnek, mert én tudom, hogy ők mit szeretnének. Mindig is így dolgoztam..
Telt-múlt az idő, a ruha egyre szebben állta a menyasszonyon. Lépésről lépésre haladtunk, hajtásonként igazítottam fel Bogira a ruhát. Minden négyzetcentije az ő teste formáját követte. Még sportolni is eljártunk, hogy tökéletesedjen az a "forma" :) Együtt vihorásztunk át jó pár rúdtánc órát, ahonnan mindig kék-lila foltokkal jöttünk haza és olyan bedagadt combokkal, mintha versenylovak lennénk :D 
Mikor készen lett a ruha az esküvő előtt egy hónappal, már a kiegészítők is megvoltak. Készítettem egy szegett fátylat, egy gyűrűpárnát , ami a ruha gyöngyözését követte, valamint egy kis szütyőt a ruha anyagából.
Valami kölcsön a csokor volt, a kis táska és a csipkekesztyű.
Minden pillanata izgalmas volt a munkának!
Szerettem tervezni is , anyagot beszerezni is, készíteni is, próbálni is, befejezni is és enyém volt a megtisztelő feladat, és öltöztetni is!
Azért néha volt is min izgulni, de a végeredmény azt hiszem magáért beszél.
Az esküvő csodásra sikeredett, a buli pedig fergetegesre. Azt hiszem nem buliztam még esküvőn ekkorát!
Végigtáncoltuk az estét, azóta is fáj a lábam :D
És a legszebb dicséret, amit kaptam az Bogi apukájától érkezett.
"-Boginak van egy stílusa, megfogalmazni nem tudom milyen, de egy biztos, hogy más ruhában ezen a napon nem tudtam volna elképzelni, ez az igazi BOGI!" 
Hát, az az igazság, hogy könnybe is lábadt a szemem és úgy érzem, ezekért a pillanatokért éri meg! 
Sok boldogságot! :)


További fotók: kepmas.com